Hogyan gyógyíthat a művészet?

Sokan úgy gondolnak a művészetre, mint valami elvont dologra, amit csak a bizonyos kiválasztottak, a tehetséges emberek, vagyis a „művészek” csinálnak: legyenek ők akár festők, szobrászok, zenészek, költők stb. Tehát olyan emberek, akiknek érzéke van hozzá.
Valójában a művészet ennél sokkal több: az önkifejezés, az alkotás öröme, amit sokszor gyermekkorunkban tapasztaltunk meg, aztán felnőttként kevesebb teret adunk neki.
Gondoljunk csak arra, milyen önfeledten rajzoltunk, színeztünk vagy gyurmáztunk gyerekként, amikor órák teltek el úgy, hogy észre sem vettük, mert annyira belefeledkeztünk a folyamatba? Mostani divatos kifejezéssel mondhatnánk azt is, hogy "flow"-ban voltunk, az alkotás maga volt az, amire a figyelmünk irányult, megfeledkeztünk térről és időről.
Ez alapján érdemes feltennünk a kérdést: Lehet-e a művészet eszköz arra, hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz, hogy kifejezzük a kimondhatatlant és ezáltal lelkileg gyógyítsuk önmagunkat?

A művészetterápia pontosan ezt a lehetőséget kínálja.

Ha érdekel bővebben, itt többet olvashatsz róla: